Velencében látta meg a napvilágot. Jogot tanult, majd Chioggiában törvényszéki segédbíró, később szülővárosában ügyvéd volt, de hamar felhagyott a jogi pályával, mert igazi érdeklődést csak a színház iránt érzett. A realista olasz jellemvígjáték megalkotójaként vált ismertté, több mint 260 színművet írt. Művészete a commedia dell,artéban gyökeredzett, ugyanakkor túllépve azt, a színpadi figurák rögtönzései helyett rögzített szövegű szerepeket bízott a színészekre, és sokszor a külsőséges helyzetkomikumokat a jellemekből fakadó komikummal cserélte fel darabjaiban. Korának társadalmáról, szokásairól és felfogásairól festett igen találó képet. Legjobb vígjátékait - A fogadósné (azaz a Mirandolina), A hazug, Két úr szolgája - elsősorban az emberábrázolás realizmusa, a színes népi nyelv és a cselekmény mozgalmassága jellemzi. 1762-ben Párizsba költözött. 1765 után XV. Lajos lányának és XVI. Lajos nővéreinek nyelvmestereként a királyi udvarban élt, és francia nyelvű emlékiratán dolgozott, amely fontos korrajz. A forradalom kitörése után szegénységben élt, mert a Konvent megvonta a nyugdíját. Párizsban hunyt el 1793. február 6-án.