Szamosújvárott látta meg a napvilágot. Erdélyből a II. világháborút követően családjával Magyarországra települt. Mátészalkán és Soroksáron tanult, majd a ceglédi városi tanács mezőgazdasági osztályán dolgozott. Az 1956 októberi forradalom és szabadságharc idején Budapesten a Corvin-közben egységével harcolt az ellenük vezényelt harckocsik ellen. 1956. október 30-án az ottani felkelők főparancsnokuknak választották. A szabadságharc leverése után külföldre távozott, Spanyolországban és az Egyesült Államokban élt. 1957-től a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség alelnöke, 1967-1982 között elnöke volt. Az emigrációban számos cikke jelent meg, s 1982-ben Chicagóban adták ki a Corvin köz - 1956 című könyvét. 1990-ben hazatelepült. 1991 februárjában a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének tiszteletbeli elnökévé, majd 1991 októberében az 1956-os Magyarok Világszövetségének elnökévé, később örökös elnökévé választották. (2005 októberében a Világszövetség posztumusz örökös elnöke maradt.) Létrehozója volt az 56-os Pesti Srác Alapítványnak, amely tehetséges, de szerény anyagi hátterű fiataloknak nyújt segítséget. A Corvin köz - 1956 című könyvét 1989-ben, majd 1992-ben bővített kiadásban Budapesten is megjelent. Önerőből múzeumot alapított az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére. Magyarország első 56-os múzeuma előbb Budapesten, majd 1999 tavaszától Kiskunmajsán működött. Ott a legendás parancsnok minden nyáron diáktábort szervezett a kápolna mellett, s a forradalomról beszélt a tanulóknak. 70. születésnapja alkalmából a Honvédelmi Minisztérium emlékérmet és díszkardot adományozott számára. A halál az általa megálmodott múzeum udvarán érte 2005. május 18-án.