A magyar kabaré mestere: 115 éve született Nóti Károly

2007. február 1. 15:00

Száztizenöt éve, 1892. február 1-jén született Tasnádon Nóti Károly író, újságíró, a magyar kabaré klasszikusa.

Életre keltette a pesti bérházak világát

A zilahi gimnáziumban érettségizett, majd apja kívánságára a kolozsvári egyetemen tanult jogot. Rövid ideig vasúti tisztviselő volt, de huszonhat évesen búcsút mondott a hivatalnoki pályának és az aktatologatást újságírással cserélte föl. Nagyváradon dolgozott, később Kolozsvárott a Kis Újság munkatársa lett, tudósította az erdélyi magyar nyelvű lapokat Bukarestből, s közben írt verset, tárcát, novellát.

Első színpadi sikerét 1919-ben aratta A Lift című kupléjával, kabarészerzőként a budapesti Apolló kabaréban mutatkozott be. 1923-ban Budapesten telepedett le és a Magyar Hírlap munkatársa lett. Hamarosan teljesen felhagyott az újságírással és kizárólag színpadi megrendelésre írt. Tréfáit először a Színházi Élet közölte, s rövid időn belül a legnépszerűbb kabarészerzők közé emelkedett. Ami nem kis teljesítmény volt akkoriban, hiszen a budapesti vidám színpadok szerzői között olyan nevek szerepeltek, mint Karinthy, Kosztolányi, Heltai, Emőd Tamás, Zilahy Lajos, Szép Ernő.

(balról jobbra) Kellér Andor, Kardos Géza, Vadnay László, Kellér Dezső, Nóti Károly, Rejtő Jenő

Nóti a Salamon Béla vezette Terézkörúti Színpad házi szerzője lett, s hamarosan a teljes repertoárt az ő tollára építették (A csillár, A gőzliba, Fogyókúra, Víkend, A nagybácsi). Több mint százhatvan tréfát, jelenetet, dalt, témavariációt, villámtréfát írt. Műveinek légköre a pesti bérházak világát, kávéházak, panziók, és utcák atmoszféráját tükrözik, hősei középosztálybeli városlakók, akik a vígjátéki közegben, csavaros, frivol, és őszintétlenségen alapuló komikus helyzetekben, a hagyományos vígjátéki félreértések közepette csetlenek-botlanak. Előttünk áll a korabeli pesti polgár linkségével, anyagiasságával, érzelgősségével, csapodárságával, minden jó és rossz tulajdonságával.

Nótinak még az erőltetett helyzeteket is sikerült feledtetnie nyelvi bravúrjai révén. Sajátos technikája volt az egymás mellett elbeszélő, furcsa nevű figurák (Hosszú, Paladero, Sárkány, Jegenye, Kulhanek, Srég, Birherli) szerepeltetése, a nyelvi leleményekkel megfűszerezett visszakérdezés és félrehallásokon (rakéta-tapéta, sellő-süllő) alapuló párbeszéd. "Beszólásai" ("Lepsénynél még megvolt", "Régi motoros vagyok", "Kár a benzinért") mindennapi életünk részévé váltak anélkül, hogy tudnánk, kitől származnak.

Írásai a magyar nyelv adta lehetőségeket kiaknázó bravúros szójátékok, fordulatok, a magyar mentalitás komikus karikatúrái. Gondoljunk csak a Hacsek és Sajó jelenetekre, melyek szereplői eredetileg Vadnay László fejéből pattantak ki. A Lepsénynél még megvolt Salamon Béla felejthetetlen alakításával aratott hatalmas sikert, s a színész évtizedeken át remekelt a főnök feleségét elvesztő motorkerékpáros figurájával.

következő oldal 1 / 2

Életre keltette a pesti bérházak világát
A Hyppolit születése

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?