A 19. század első felét egészében a pénzszűke jellemezte. Bank nem létezett az országban, funkcióját a káptalanok, uradalmak pénztárai, árvapénztárak és alapítványok töltötték be valamelyest. Bécsi bankoktól csak a legnagyobb birtokú arisztokraták számíthattak hitelre, ők is hátrányos megkülönböztetés mellett. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület 1840-ben kezdte meg működését. Alapítói földbirtokosok, megyei és állami tisztviselők, kereskedők voltak. 1848-ban már 36 takarékpénztár folyósított jelzáloghiteleket földbirtokosoknak. 1842-ben alapítja Ullmann Móric a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, amely - nevének megfelelően - kereskedelmi hitelnyújtással foglalkozik.