Magyarrá asszimilálódott, utóbb nemességet is szerzett német-zsidó családból Budapesten született származott. 1913-ban kapott jogtudományi doktorátust. Tanulmányainak befejezése után állami szolgálatba lépett. A világháborúból tartalékos huszárfőhadnagyként tért vissza, majd a Pénzügyminisztériumban dolgozott. 1922-ben, 37 évesen már a Magyar Nemzeti Bank igazgatója volt. 1928-32 között több nemzetközi gazdasági konferencián képviselte Magyarországot szakértőként, vagy tanácsadóként. 1932. október 1-jén a Gömbös-kormány pénzügyminisztere lett. Jó gazdasági-pénzügyi szakembernek számított, mind a hazai, mind pedig a nemzetközi pénzvilágban. Népszerű intézkedésének tartották a gazda-adósságok rendezését, illetve a parasztgazdaságoknak nyújtott védelmet. Magyarország fő problémájának `a földkérdés és a zsidókérdés megoldását` tekintette. 1938. május 14-én vette át a miniszterelnöki tisztséget és néhány nappal ezután, május 29-én a parlament már elfogadta az első zsidótörvényt. (Ez 20 százalékban maximálta a zsidó származású állampolgárok arányát az értelmiségi, üzleti és kereskedelmi pályákon.) Ekkor Imrédy még nem csak a szociáldemokratákkal, hanem későbbi szövetségeseivel is szemben állott: miniszterelnöksége idején tartóztatták le ismét és ítélték el felforgató tevékenységéért Szálasi Ferencet. 1938. augusztus 13-án Bledben egyezményt kötött a kisantanttal a fegyverkezési egyenjogúságról, cserébe az erőszakról való magyar lemondás ígéretéért. Bukását tulajdonképpen egyre nyíltabban megnyilvánuló belpolitikai aspirációi okozták. Ki akarta kapcsolni a parlamentet, meg akarta szüntetni a pártpluralizmust, rendkívüli felhatalmazást követelt a kormánynak, rendeleti úton szeretett volna kormányozni. Megbuktatásához Teleki, Bethlen, Keresztes-Fischer és az alkotmányvédők a házszabályok tervezett megszigorítását akarták felhasználni. 1938. november 22-én a parlamentben leszavazták a kormányfőt. Ő ennek ellenére sem mondott le, erre csak később, 1939. február 16-án került sor, amikor politikai ellenfelei olyan okmányokat produkáltak, amelyek egyik távoli felmenőjének zsidó származását igazolták. Később kilépett a kormánypártból, s megalapította saját pártját Magyar Megújulás Pártja néven. Az 1944. március 19-i német megszállás után `győzelem, vagy halál` jelszóval a végsőkig való ellenállásra buzdított és az október közepén hatalomra juttatott nyilasok egyik legfőbb támaszává vált. 1945-ben a szövetségesek fogságába került, akik kiadták és Budapesten 1939-44 közötti tevékenységéért háborús bűnösként halálra ítélték, s 1946. február 28-án kivégezték.