Ferenc Károly főherceg fia Bécsben látta meg a napvilágot. 1848. december 2-án nagybátyja, a gyengeelméjűnek tartott V. Ferdinánd lemondatását követően 18 évesen került trónra, elsősorban anyja, a bajor Zsófia főhercegnő (egyes források szerint rossz szelleme) ambícióinak köszönhetően. Fiatal kora ellenére felelőssé tehető az 1848-49-es szabadságharcot követő megtorlásért, bár annak fő irányítója a miniszterelnök Schwarzenberg herceg és Julius Haynau báró voltak. Birodalma súlyos veszteségeket szenvedett, elvesztette vezető szerepét a német térségben, valamint le kellett mondania itáliai tartományairól is. Ezek a vereségek kényszerítették ki a Magyarországgal való kiegyezést, a birodalom dualista átalakítását. Az 1867-es kiegyezést követően Magyarországon is megkoronázták. Ekkor lett királyi jelmondata: `Bizalmam az ősi erényben`. Miniszterelnökké a száműzetésből hazatért gróf Andrássy Gyulát nevezte ki, akit a szabadságharcban való részvételért korábban halálra ítéltek. A Német Császárság szövetségeseként a sarajevoi merényletet követően beléptette az Osztrák-Magyar Monarchiát az első világháborúba. 86 évesen, az I. világháború harmadik évében halt meg, nem érte meg birodalma széthullását.
1854-ben vette feleségül akkor 16 éves unokahúgát,a Wittelsbach-házból származó Erzsébet bajor hercegnőt (Sissit). Házasságuk nem volt boldog, felesége sok időt töltött távol Bécstől (és anyósától). A családot tragédiák kísérték. Öccsét, Miksát a III. Napoleon által trónra segített mexikói császárt 1867-ben kivégezték Mexikóban, két évtized múlva fia, Rudolf öngyilkosságot követett el a mayerlingi vadászkastélyban, szeretőjével Vestera Mária grófnővel együtt, feleségét egy anarchista merénylő Luigi Lucheni ölte meg Genfben, unokaöccsét, Ferenc Ferdinánd trónörököst 1914-ben a szerb nacionalista ölte meg Szarajevóban.