A moszkvai születésű művész 1896-ban Münchenben telepedett le, s a szimbolizmus hatására 1901-től részt vett az avantgárd mozgalmakban. 1911-ben megalapította a Der Blaue Reiter nevű expresszionista művészcsoportot. 1914-1921 között Moszkvában élt, a moszkvai akadémián festészetet tanított, majd 1922-ben visszatért Németországba, ahol a weimari, valamint a dessaui Bauhaus tanára volt. 1924-ben részt vett a Die Blauen Vier művészcsoport megalapításában. 1933-ban a nácik elől Párizsba menekült, s haláláig itt élt. Első képei még naturalista felfogásban készültek, innen jutott el a teljes absztrakcióig. Az 1920-as évektől geometrikus formákkal fejezte ki magát. Utolsó korszakának - párizsi évek - műveiben a formák dinamizmusát a játékosság, a geometrikus és biomorf alakzatok színes, ritmikus játéka váltotta fel. A modern absztrakt művészet egyik legnagyobb hatású teoretikusa, az abszolút, a `tiszta festészet` elméletének kidolgozója volt. A Pont, vonal, felület című híres teoretikai munkája 1926-ban látott napvilágot. Neuilly-sur-Seine-ben hunyt el 1944. december 13-án.