Georgij Konsztantyinovics Zsukov Sztrelovka-n látta meg a napvilágot. 1919-ben lett a Vörös Hadsereg századosa, majd 1941-ben vezérkari főnökké nevezték ki. A II. világháború idején a Vörös Hadsereg egyik kiemelkedő vezetőjeként ő volt Moszkva védője, s ő zúzta szét a leningrádi blokádot. 1943-ban marsallá léptették elő. 1944-45-ben az I. Fehérorosz Front vezetőjeként csapatait Varsótól Berlinig vezette győzedelmesen, majd a Szovjetunió nevében ő fogadta a német hadsereg kapitulációját. Sztálin azonban nem fogadta el népszerűségét, ezért a vezér haláláig háttérbe szorult: 1945-46 között a németországi szovjet megszálló csapatok parancsnoka, 1946-tól 1953-ig odesszai és uráli katonai körzetparancsnok. 1953-tól a honvédelmi miniszter első helyettese, 1955-től 1967-ig honvédelmi miniszter volt. 1952-57 között az állampárt, az SZKP KB tagja, 1957 júniusától októberéig a KB Elnökségének is tagja. Emlékek, gondolatok című memoárkötete magyar nyelven is megjelent. Moszkvában hunyt el 1974. június 18-án.