Családi neve Lorenzini volt. 1848-ban harcolt az osztrákok ellen, majd még abban az évben humoros folyóiratot alapított, Il Lampione címmel. 1859-től fegyverrel és tollal harcolt Olaszország nemzeti egységéért, a Risorgimento mozgalmaiban. Az 1860-as években a firenzei prefektúrán vállalt állást, ekkor kezdett írni és fordítani. Négy vígjátéka és két regénye mérsékelt sikert aratott. Eleinte gyermekirodalmat fordított, Perrault és mások meséit, később megteremtette saját figuráit is. Regényeiben megteremtette Giannettino és Minulozzo, a két vásott, de jószívű fiú alakját. Élete fő műve 1881 és 1883 között folytatásokban jelent meg Egy bábu története címmel. A főszereplő Pinocchio kalandjai világhírűvé tették Collodit. A regényben fantáziával, humorral és szeretettel, a gyermeki lélek mély ismeretével megalkotott világ elevenedik meg. Pinocchio sok izgalmas kaland során megtanulja, mi a kötelességteljesítés és a szenvedés, s ezzel kiérdemli, hogy igazi kisfiú legyen. A könyv a gyermekirodalom egyik klasszikusa lett, világsikert aratott, sokszor feldolgozták. 1940-ben Walt Disney készített híres filmet belőle.