Alfonso el Sabio 1252-82-ig uralkodott, 1257-ben pápai nyomásra Németország királyává választották, de hatalmát nem tudta ott érvényesíteni (soha nem járt német földön). A középkori tudomány kiemelkedő alakja volt. Általános és Nagy Történelem című enciklopédikus jellegű műve a kultúra számos területét felölelte. Udvarába gyűjtötte korának legjelentősebb zsidó, muzulmán és keresztény tudósait, s iskolát teremtett, amelynek munkásságát magas kultúra, vallási és eszmei türelmesség jellemezte. A latinnal szemben az anyanyelvet részesítette előnyben, és ezzel megteremtette a spanyol prózát. Hatással volt - mint az arab tudomány és filozófia közvetítője - nemcsak hazája, de az európai szellemi élet fejlődésére is. Nagy szerepe volt az arab csillagászat eredményeinek ez európai kultúrába való átmentésében, bevezette az arab számok használatát. Sevillában hunyt el 1284. április 4-én.