Múlt-kor.hu

A lovag, a remete, a püspök és Magyarország patrónusa: Szent Márton

A lovag, a remete, a püspök és Magyarország patrónusa: Szent Márton

2006. november 11. 10:00 Csáki Amarilla

Ekkor jött el az újbor megkóstolásának és a lúdvágásnak az ideje. Szent Márton azonban nemcsak az egyházban és a hétköznapokban kapott fontos szerepet, hanem a magyar királyok környezetében is.

Pannónia híres szülöttje

Szent Márton ünnepe a középkortól kezdve jeles nap egész Európában, hazánkban pedig különösen tisztelik a szentet pannóniai születése miatt. Életét kortársa és egyben tanítványa Sulpicius Severus, valamint Tours városának VI. században élt híres püspöke, Gergely tollából ismerjük. A keresztényüldözések után a IV. században kezdett konszolidálódni az új vallásnak, illetve annak követőinek helyzete. Ebben az időben született Márton a pannóniai Sabariában pogány, ugyanakkor `nem alacsonyrangú` családban, édesapja katona volt a császár seregében.

Fiatalkorát az itáliai Ticinumban (Pavia) töltötte, majd a hadsereg tagja lett, azonban már gyermekkorától Isten szolgálatára vágyott. A legenda szerint nagyon hideg tél volt, amikor Ambianum (Amiens) kapujánál találkozott egy szegény koldussal, megszánta, köpenye felét neki adta, és a következő éjszaka álmában megjelent neki Krisztus a fél köpenyben. Ez az esemény döntő fordulatot jelentett az életében, megkeresztelkedett és a katonai szolgálatból való felmentését kérte Julianus császártól, majd pappá szenteltette magát Pictavium (Poitiers) püspökével, Hilarius-szal.

Forrás: kepido.oszk.hu

Szent Márton és a koldus. Dunántúli oltárkép 1490 tájáról. Lázár István

Hamarosan figyelmeztetést kapott álmában, hogy térjen vissza  téríteni szülőföldjére, Pannóniába. Később remeteként élt, majd szerzetesi közösségeket alapított Milánóban. Miután Itáliából az ariánusok elűzték, egy pappal Gallinaria szigetére vonult, ezután Szent Hilariushoz indult Rómába, majd onnan Galliába ment, ahol tovább folytatta a térítést. Keményen fellépett a pogányokkal szemben, templomaikat leromboltatta, őket pedig - sokszor csodák révén - Krisztus híveivé tette. 371-ben Tourones (Tours) püspökévé választották, bár ő nem szívesen hagyta ott a remeteséget. Később püspökként nem a városban élt, hanem az általa alapított Maurimonasteriumi (Marmoutier) monostorban. Több mint huszonhat év püspöki szolgálat után 397 novemberében halt meg.

Már a középkorban sem volt egyértelmű, hogy vajon hol lehetett az életrajzírók által emlegetett Sabaria. A 12. században kialakult legenda szerint Pannonhalma közelében, azonban ez a legenda csakhamar és hirtelen elhalt. Majd a 19. században a másik lehetséges Sabaria, Szombathely és Pannonhalma hosszas, a 20. századon is átívelő vitába kezdtek, míg végül a kutatás mai állása szerint inkább Szombathely lehetett Márton szülővárosa.

A 12. századi Franciaországban bencés szerzetesek terjesztették azt a legendát, hogy a szent püspök királyi sarj, egy magyar uralkodó gyermeke. Ennek oka abban keresendő, hogy ezzel is növelni akarták szeretett szentjük, Márton tiszteletét.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

A lovag, a remete, a püspök és Magyarország patrónusa: Szent Márton

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2021. nyár: Végzetes asszonyok

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra