Az 1885-ben kirobbant első olasz-abesszin háború előzménye az volt, hogy a Szuezi csatorna megnyitása után a földközi tengeri hatalomnak számító Olaszország a Vörös-tenger térségében támaszpontot akart szerezni. 1870 márciusában a tenger délnyugati végén lévő Danakil parton a Rubbatino nevű olasz gőzhajó társaság széntelepek és raktárak építésére egy 70 kilométer hosszú és három kilométer széles földsávot vásárolt egy helyi szultántól. Ezután több olasz expedíció indult el erős katonai fedezettel a mögöttes abesszin területek `feltérképezésére`. Az etiópok ellenállása ellenére, az expedíciós hadak sorra foglalták el az abesszin városokat és 1895-től már frontálisan is szembe kerültek az új császár, Menelik központosított hadseregével. Az év tavaszán ugyan sikerült elfoglalniuk Adua, Coati, Senafé és Adigrat, de utána több, súlyos vereség érte őket Amba Aladzsi, Masszava és Adua közelében. Bár az 1896-ban Masszavában partra szállt harmadik olasz csapaterősítés segítségével a gyarmatosítóknak sikerült rendezniük soraikat, 1896. október 26-án mégis kénytelenek voltak békét kötni Addisz-Abebában. Ennek értelmében elismerték Abesszína teljes függetlenségét és az előzőleg elfoglalt 240 ezer négyzetkilométernyi gyarmatbirodalomból mindössze Eritreát tartották meg maguknak.