A Koronaőrség utolsó parancsnoka Miskolcon látta meg a napvilágot. Fiatalon, apja példáját követve választotta a katonai pályát. A kismartoni katonai főreáliskola elvégzése után a bécsújhelyi katonai akadémia hallgatója lett, s 1915-ben avatták hadnaggyá. Katonai szolgálatát a 34. közös gyalogezredben kezdte, s frontszolgálataiért számos kitüntetésben részesült. 1919-ben már a nemzeti hadseregben szolgált és különböző parancsnoki tiszteket töltött be Miskolcon, Kiskunhalason, Esztergomban. Innen került 1937 augusztusában a Koronaőrséghez, amelynek 1943-ban parancsnoka lett ezredesi rangban. Neki és az általa vezetett Koronaőrségnek volt köszönhető, hogy a nyilas rémuralom és a háborús összeomlás közepette a magyar Szent Koronát sikerült épségben Ausztriába kimenteni. Az ezeréves magyar államiság legfontosabb szimbóluma innen Amerikába került, ahonnan csak több mint három évtizedes `száműzetés` után, 1978-ban tért vissza Magyarországra. A Magyar Köztársaság elnöke a még 1950-ben Grabenstätt-ben elhunyt koronaőr-parancsnokot 1993. augusztus 20-án - posztumusz - vezérőrnaggyá léptette elő. 1993 októberében hamvait magyar földbe helyezték.