A XX. század egyik legnagyobb festőegyénisége Malagán látta meg a napvilágot. A hagyományos festészeten túllépve 1901-04 közötti `kék`, majd 1904-05 közötti `rózsaszín` korszaka után Az avignoni kisasszonyok című művével robbant be a művészeti világba. Georges Braque-kal elindította és kidolgozta a kubizmus irányzatát, amelyben analizálta, elemeire bontotta a tárgyakat. Minden alkotása - legyen az hatalmas, szimbolikus, politikai tendenciájú vászon, mint a Guernica, könnyed antik szépségű rajz, mint az Ovidius-illusztrációk, kubista programkép, mint a lágy színharmóniájú Harlequin, ragasztott papír, vemhes kecskét ábrázoló szobor, dekoratív kerámia vagy a béke jelképeként rajzolt fehér galamb - magán viseli a spanyol temperamentumú, az egyik pillanatban a fasizmus ellen heroikusan küzdő, tragédiát látó, a másik pillanatban pedig bohócként kacagó művész hallatlanul sokrétű egyéniségének jegyeit. Több plakátot tervezett a békemozgalom részére. Későbbi korszakának terméke a Fiatal leány portréja című sorozat, valamint a párizsi UNESCO-székházba festett pannó. Nagy gyűjteményes kiállítását 1966-ban rendezték meg Párizsban. 2003-szülővárosában, Malagában Picasso múzeumot avattak fel.