Városlődön született 1881. május 9-én. Eredetileg géplakatos volt, 1906-tól a munkásbiztosító pénztár tisztviselőjeként dolgozott. A XX. századtól vett részt a szociáldemokrata mozgalomban, 1917-től mint az MSZDP vezetőségének tagja. A Tanácsköztársaság idején a jobboldali szakszervezeti vezetők csoportjának egyik fő szervezőjeként támogatta a tanácskormány lemondatását, majd a Peidl-kormány belügyminisztereként harcosainak üldözését. 1920-ban a Huszár-kormány népjóléti és munkaügyi minisztere lett, de néhány hónap után lemondott. 1921-ben más jobboldali szociáldemokrata vezetőkkel együtt Bethlen István miniszterelnökkel megkötötte az ún. Bethlen-Peyer-paktumot. Ebben - a kormányzati elismerés fejében - az MSZDP lemondott a rendszer radikális ellenzékének szerepköréről. 1922 és 1944 között parlamenti képviselő, 1927-1944-ben a Szakszervezeti Tanács vezető titkára volt. 1944-ben a Gestapo letartóztatta és Mauthausenbe hurcolta. 1945 után szembehelyezkedett a népi demokratikus fejlődéssel, ezért 1947 nyarán kizárták az SZDP-ből, majd a letartóztatás elől elmenekült az országból, és az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Erőfeszítései a magyar szociáldemokrata emigráció egyesítésére eredménytelenek maradtak. Távollétében nyolc évi fegyházra ítélték a demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom szervezése miatt. New York-ban érte a halál. 1989-ben felmentették az ellene emelt vádak alól és az 1948. évi népbírósági ítéletet hatályon kívül helyezték.