Az 1956-os forradalom kirobbanásakor szigorló orvosként a Szövetség utcai kórházban volt belgyógyászati gyakorlaton, majd átirányították a Péterfy Sándor utcai kórházba, ahol bekapcsolódott az inzenzíven működő Önkéntes Mentőszolgálat munkájába. November 1-jétől letartóztatásáig a Péterfy kisegítő részlegének megbízott vezetője volt. A forradalom leverése után részt vett a röpcédulák terjesztésében, illetőleg az Élünk című illegális lap készítésében. November 20-án letartóztatták, majd 1957. április 8-án halálra ítélték izgatás és gyilkosság vádjával, s június 26-án kivégezték. A vád szerint 1956. november 18-án részt vett a számára ismeretlen Kollár István operáció közbeni meggyilkolásában, akit a kórházban ÁVH-snak véltek. A Fővárosi Bíróság 2001. február 19-én semmissé nyilvánította az ítéletet.