Múlt-kor.hu

Ötvenhatos női sorsok: portrék a forradalom napjaiból

Ötvenhatos női sorsok: portrék a forradalom napjaiból

2006. október 20. 11:00

Börtönévek

Márton Erzsébet kisiparos családban születik, hét testvére egy járványban meghal. Apja, bátyja a kommunista párt tagja. Alkalmi munkák után villamoskalauzként dolgozik. 1955-ben lopás vádjával felfüggesztett ítéletet kapott. A Széna téri felkelőkhöz csatlakozik. A konyhán dolgozik, majd egy "különleges csoport"-ba kerül, ők tartóztatják le Marosán Györgyöt. A fiatal lány különben világéletében katona akart lenni, el is kezdett katonai középiskolába járni, de lányok részére beszüntették az oktatást. Mikor egyik nap megtudja, hogy a Maros utcai ÁVH-s laktanyában szolgálatot teljesítő kiskatonákat bezárták a felkelők, és esetleg ki akarják végezni őket, ezt megakadályozza, s kiszabadítja a fiúkat. Ezért a Széna tériek ki akarják végezni, már csak a tűzparancs kiadása van hátra, amikor életét megmenti egy éppen az udvarba érkező, fékezni nem tudó, krumplit szállító teherautó okozta kavarodás.

Ausztriába emigrál, majd Brüsszelbe kerül, ahol egy gyárban dolgozik. Anyja figyelmeztetése ellenére 1957 márciusában az amnesztia-hírekre hazajön. Letartóztatják, halálra ítélik. 1963-ban szabadul, 26 évesen. A börtönévek után sem lett sokkal könnyebb az élete. Nagyon nehéz volt elhelyezkedni, hiszen "a munkaközvetítőben megadott munkahelyen megkérdezték, hogy azt a néhány évet hol töltöttem, miért nem dolgoztam. Meg kellett mondani, hogy miért. A szabadulólevelem láttán közölték, hogy az állás betelt."  Egészségi állapota a börtönben átélt kínzások és a kemény munka miatt megromlott.

Wittner Mária
talán az egyik legismertebb szereplő, hiszen saját könyvében is, és számtalan interjúban, filmben elmesélte sorsát. Apját nem ismerte, anyja dajkaságba adta, később apácák nevelték, majd egy gyerekotthon lakója lett. Tanulni nem akart, gépíróként dolgozott vidéken, és nagyon fiatalon, 17 évesen szülte meg gyerekét. Budapestre jött, ahol eleinte alkalmi munkából élt, később háztartási alkalmazott lett. Október 23-án az utcákon bolyongva valahogy felkeveredik a háztetőre, ahonnan már lövik a rádiót, tölti a dobtárat két srácnak hajnalig. Oldalkocsis motorkerékpárral szállítja sebesült társait a kórházba. Havrilláné Stricker Katalinnal csatlakoznak a Vajdahunyad utcai csoporthoz.

Sebesüléséig aktívan harcol, részt vesz a X. Kerületi rendőrkapitányság megtámadásában és a fegyverek elosztásában. November 9-én jön ki a kórházból, udvarlójával Ausztriába menekülnek, de visszajönnek. Bebörtönzéséig itthon gyári munkás. Első fokon halálra ítélik, fegyveres szervezkedésben való részvétel, többrendbeli gyilkossági kísérlet, fegyveres rablás, disszidálás miatt, majd 1959 februárjában életfogytiglanig tartó büntetést szabnak ki rá. 1970-ben szabadul.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Ötvenhatos női sorsok: portrék a forradalom napjaiból

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2020. ősz: Hiúságunk története

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra