A magyar tenisz kiemelkedő egyénisége Pécsett látta meg a napvilágot. 1954-ben nyerte először a férfi egyes magyar bajnokságát, amit még 14 alkalommal hódított el. Párosokban 18 bajnokságot nyert, s 23 éven át játszott az Újpesti Dózsa bajnokcsapatában. Legnagyobb nemzetközi sikerét 1966-ban Párizsban, a Roland Garroson aratta, ahol férfi egyesben a második lett. 1964-68-ban, és 1970-ben az év teniszezője címet nyerte el. Még játszott a lila-fehérek csapatában, amikor kinevezték a Magyar Tenisz Szövetség elnökévé. 1986-ban saját elhatározásából mondott le, később Hamburgban edzősködött, közben számos Európa- és világbajnokságot nyert az öregfiúk között, korosztályában úgyszólván legyőzhetetlen volt. A pályán akaraterejével, szorgalmával aratta sikereit, az életben megbízhatóság, becsületesség jellemezte. Mindezt ismerték el 1967-ben az UNESCO Nemzetközi Fair Play-díjával. 2000. július 31-én hunyt el Budapesten.