Egy hétgyermekes seprűkészítő fia volt, aki először apja készítményeit árulta, s csak 20 éves korában, esti iskolában fejezhette be iskolai tanulmányait. Szülőhelyének kórházában mindenesként dolgozott, ahol testvérével együtt, a kórház betegeinek gyors felgyógyulása érdekében a lábadozóknak egészséges táplálkozást ígérő gabonatermékekkel kísérleteztek. (A Kellogg család, vallásos adventista lévén, nagy súlyt helyezett az egészséges életmódra.) 1894-ben véletlenül állítottak elő gabonapelyhet: elfeledkeztek egy adag főtt búzáról, s éjszakára kint hagyták a szabadban. A következő reggel megállapították, hogy nem a várt összeszáradt anyag lett belőle, hanem különálló, száraz pehely. William 1906-ban már saját vállalatot alapított a búza- és kukoricapehely előállítására, majd fokozatosan javította a nyersanyagok összetételét. 1922-ben több üzemből álló cégét Kellogg Company-ra keresztelte. Termékeit 1909-ben már milliós számban vették. Sikeresen használta ki a reklám adta lehetőségeket, de sokat is költött a hírverésre. 1914-ben jutott ki a külföldi piacokra, amikor megnyitotta kanadai leányvállalatát. A továbbiakban Ausztráliában, illetve Európában is nyíltak üzemei. További termékeket is forgalomba hozott (gabonacsíra-pehely, puffasztott rizs). Növekvő bevételének nagy százalékát jótékonysági célokra fordította. 1930-ban az egészségügy és az oktatás támogatására létrehozta a Kellogg Alapítványt. A második világháború után az alapítvány tevékenységét más országokra is kiterjesztették, nemzetközivé tették.