Budapesten született 1887. március 19-én. Kezdetben táncoskomikus volt, majd komikus lett, s a legnagyobb magyar nevettetővé vált. Az 1930-as évek elejétől a magyar filmgyártás egyik legtöbbet foglalkoztatott művésze volt, s ezzel párhuzamosan a főváros legjobb prózai együtteseiben játszott. Híres szájcsücsörítő grimaszával és jellegzetes dadogásával óriási sikereket aratott. Testi és lelki sebeket hordozó kisemberei szívszorító őszinteséget és kedves ügyefogyottságot sugároztak. A XX. század egyik legmarkánsabb mulattatója nem tartozott az igazán szerencsések közé. Amikor a reggeltől estig tartó hajsza után otthon, a fürdőkádban magába roskadva hörpintette le frissítő kávéját, gyakran ugyanazt a mondatot ismételgett: `Majd éppen nekem fog sikerülni`. 1929-ben a Fővárosi Operettszínház igazgatója lett, de vállalkozása nem járt sikerrel, óriási adósságot halmozott fel. Hiába kapott fényes szerepeket a főváros legnagyobb színpadain és a filmvásznon, fizetésének hetven-nyolcvan százalékát lefoglalták a hitelezők. 1939-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahol alkalmi fellépéseken szórakoztatta a magyarul tudó közönséget. Két évig bolyongott a messzi idegenben, majd megbetegedett. 53 évesen temették el. Legnépszerűbb filmjei a Hyppolit, a lakáj és a Meseautó. Földi maradványait 1996 novemberében hazahozták, és november 30-án a budapesti Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.