Selmecbányán született 1885. december 11-én. 1907-ben végzett a budapesti műegyetemen, 1912-ben műszaki doktor, 1921-ben magántanár lett. A műegyetem tanársegédje, adjunktusa, 1926-56 között tanár a hidrogépek és szállítóberendezések tanszékén. Több kisváros villamosítását tervezte és vezette, foglalkozott a hajdúszoboszlói földgáz hasznosításával, felvonókat tervezett és közreműködött a Ganz-Mávag szivattyúinak és egyéb vízgépeinek kialakításában. Oktatói és szakirodalmi munkásságával kimagasló szerepet játszott a magyar műszaki kultúra fejlesztésében, 36 könyve és több mint száz műszaki, illetve mérnöki pedagógiai cikke jelent meg. Ő szerkesztette a Gépészeti Zsebkönyvet, amelyet a Mérnök Egylet 1937-ben aranyéremmel jutalmazott, s melyet 1960-tól róla neveztek el. Számos folyóirat szerkesztője volt, fő műve a Gépek üzemtana (1944). Világszerte elterjedt a dugattyús szivattyúk légüstjének méretezésére kidolgozott eljárása. 1945-ben az MTA levelező tagja lett, 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.