Budapesten született 1894. március 15-én. Olgyai Viktor növendéke volt a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Járt a szolnoki, a nagybányai művésztelepen. Részt vett az I. világháborúban, utána egy évig a műegyetem rajztanszékén volt tanársegéd. Grafikai műveivel 1925-ben és 1927-ben Szinyei-ösztöndíjat, illetve Szinyei-jutalmat nyert. 1928-30-ban a Római Magyar Akadémia ösztöndíjas tagja volt, `Betola` című művét a Római Modern Képtár vette meg. 1932-ben az egyházművészeti kiállításon neki ítélték a Ferenc József jubileumi díjat. Ő festette a szegedi Szent Dömötör templom faliképeit és a jászszentandrási római katolikus templom freskóit. 1937-ben a párizsi világkiállításon Grand Prix-t, 1940-ben a Velencei Biennálén nagydíjat nyert. 1939-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanított. A modern magyar festészet egyik legeredetibb tehetsége volt. Festészetének egyik legvonzóbb értéke a rendkívüli dinamikájú, erőteljes ábrázolókészség. Festményeken kívül grafikákat, freskókat, táblaképeket is készített. Több műve a Magyar Nemzeti Galériában található. 2006-ban posztumusz Magyar Örökség-díjjal tüntették ki.