Dmitrij Dmitrijevics Sosztakovics Szentpétervárott született. Mint zeneszerző már 1926-ban a nyilvánosság elé lépett, hagyományokhoz hű I. (h-moll) szimfóniájával (op.10), amely megalapozta hírnevét. Ezután behatóan foglalkozott a nyugat-európai új zenével. A szimfonikus zenében Csajkovszkij tradícióinak folytatója volt. Alkotásai között egyaránt megtalálhatók a zenekari művek, zongoraművek, kamarazene, valamint operák, oratóriumok és balettek is. II. szimfóniáját 1957-ben mutatták be, s holott élete egyik legőszintébb műve volt, éppen ezt ismerték el Lenin-díjjal, ezáltal érezhette magát biztonságban a korábban sokszor meg nem értett, üldözött művész. Feltételezések szerint a művészt a magyar forradalom ihlette e mű megalkotásakor. 1975. augusztus 9-én hunyt el Moszkvában.