Hétvégi várkalauz: Szádvár
2006. szeptember 22. 14:00
Magyarország északkeleti szögletében, az Aggteleki Nemzeti Park területén egy 460 méter magas hegycsúcsot koronáznak meg Szádvár középkori erődítményének csorbult falai.
Mivel még nem történtek régészeti kutatások, csak feltételezni lehet, hogy az első ízben egy 1264-es oklevélben felbukkanó korai vár talán a Ménes-völgy túloldalán emelkedő Óvár-tetőn állhatott, amit a 14. század első évtizedében Károly Róbert serege foglalt vissza Aba Amadé fegyvereseitől. Ekkoriban rombolták le védműveit, hogy királyi parancsra a túloldali csúcson alapozzák meg a jelenlegi kővárat. Évszázadokon át szolgált a váruradalom központjául, ahová a környékbeli jobbágyfalvak alávetett népessége szekereken fuvarozta fel a mindennapi élethez szükséges élelmiszert, fegyvereket és egyéb használati tárgyakat. A jobbágy fogatok vasalt kerekeinek nyomai a hosszú évek folyamán sziklába vésődtek és ezek napjainkban is jól megfigyelhetők.
Az évtizedekig királyi kezelésben álló erősséget 1387-ben Luxemburgi Zsigmond adta magánkézbe. Ekkor szerezte meg a Bebek főnemesi család, amely jelentős mértékben kiépítette falait és védőműveit a birtoklása idején. A 15. század közepén jó tizenöt esztendeig a lengyel származású Peter Komorowsky rablólovag uralta, aki ebből a hegyi sasfészekből indította zsákmányszerző portyáit a környező települések lakossága ellen.
A következő évszázadban a törökkel vívott vesztes mohácsi csata után Bebek Ferenc és fia, György igyekezett Szádvárt megerődíteni az akkori időszak haditechnikájának megfelelően, ekkoriban születtek a kerek ágyúbástyák (rondellák), melyek körülölelik a várfalakat, így lőréseikből a helyőrség katonái minden irányból pusztító tűz alá vehették a meredek hegyoldalban rohamozó ellenséget.
1567 januárjában Schwendi Lázár kassai főkapitány vette ostrom alá jelentős számú Habsburg zsoldossal, négy napig erősen lövetve ágyúiból a várfalakat, minek hatására nagyobb darabon leomlottak védőművei. A várbeliek eleinte vitézül ellenálltak, sőt még a generálist is majdnem meglőtték, de végül a gyalogsági rohamokat be nem várva, szabad elvonulás fejében feladták a romos erődítményt.
A következő évtizedekben a királyi Kamarának nagyobb hasznot hozott, ha zálogba adta a várbirtokot, de az itt élő ideiglenes földesurai nem törődtek romladozó épületeivel. A 17. században egyre jobban csökkent hadi jelentősége, egy korabeli zsoldlista szerint csak ötven gyalogos strázsálta falait, akik közül csak egy lövegekhez értő pattantyús volt. Szádvár pusztulása a Thököly Imre vezette kuruc hadjáratok idején következett be, amikor 1685 novemberében helyőrsége kardcsapás nélkül kaput nyitott a felvonuló császári seregnek, akiknek hadmérnökei puskaporral aláaknázták, majd felrobbantották, hogy többé ne szolgálhassa a felkelőket.
Megközelítés
Tervezze meg útját a T-Online Térképpel!
szerkesztőségét!
