Az indonéz szigetvilágban fekvő Új-Guineát a hollandok, az angolok és németek osztották fel maguk között a XIX. században. Az I. világháború előtt Új-Guinea északi része (Vilmos-császár-föld néven) és a hozzá kapcsolódó szigetek német gyarmat volt, a déli rész Pápuaföld néven brit, majd ausztrál. 1920-tól az egész terület Ausztrália fennhatósága alá került. 1949-ben összevonták Új-Guinea és Pápua közigazgatását. Az 1971-től Pápua Új-Guineának nevezett terület 1973. december 1-jén belső önállóságot kapott, 1975. szeptember 16-án független lett a brit Nemzetközösség tagjaként.