A Magyarországnál csaknem kétszer nagyobb területű Uruguay Dél-Amerika atlanti-óceáni partvidékén fekszik. A területet 1515-ben Díaz de Solis spanyol hajós fedezte fel. A charrúa indiánok sokáig elszántan védekezek az egymással vetélkedő portugál és spanyol hódítók ellen. Az ország 1777-ben lett spanyol gyarmat. A spanyolellenes függetlenségi harc 1811-ben kezdődött, s 1825. augusztus 25-én kiáltották ki Uruguay függetlenségét. Az 1830-as alkotmány nem tudta egyesíteni a belsőleg megosztott országot, ahol heves harc dúlt a liberális- konzervatív `colorádók` és a nagybirtokosok és az egyház által támogatott `blancók` között. A demokratizálást 1890-ben az első civil elnök, Julio Herrera y Obes kezdte meg. A XX. század első évei fellendülésének az 1929-es világgazdasági válság vetett véget. A második világháború jó exportlehetőségei újabb prosperitást hoztak, de az ötvenes évek közepétől ismét nőtt a munkanélküliség, elértéktelenedett a pénz. A növekvő társadalmi elégedetlenség miatt 1973-ban katonák vették át a hatalmat, diktatúrájuk 1985-ig tartott. Az 1985-ös első szabad parlamenti és elnökválasztást követően visszaállították a politikai szabadságjogokat, s a gazdaságot neoliberális intézkedésekkel (állami vállalatok privatizálása, pénzreform) próbálták meg talpra állítani, az egymást követő elnökök tovább folytatták a stabilizációs politikát.