A XX. századi spanyol irodalom máig legnagyobb hatású, világirodalmi rangú képviselője Fuentevaqueros-ban született 1898. június 5-én. Művészetében a legősibb népköltészet egyesült a legmodernebb lírával. 1914-től a granadai egyetemen tanult filozófiát és jogot, de foglalkozott festészettel és zenével is. 1916 körül írta első verseit. Első könyvét Granadában publikálta 1918-ban Impressziók és tájak címen. 1919-ben Madridba költözött és baráti köréhez tartozott Jiménez, Luis Bunnel, Salvador Dali. Granada című verse jelent meg először nyomtatásban. 1920-ban bemutatták A halálthozó pillangó című drámáját. Verseskötetei is megjelentek (Versek könyve, Dalok, Andalúz dalok). 1927-ben Barcelonában 24 rajzából rendeztek nagy sikerű kiállítást. 1928-ban barátaival megalapították a Gallo című folyóiratot, amely két nap alatt elfogyott, és rendkívül nagy vitát váltott ki a spanyol értelmiség köreiben. A harmadik szám megjelenését már nem engedélyezték. Cigányrománcok című művében összegyűjtötte Spanyolország különböző ihletésű dalait, majd előadó-körutat tett az Egyesült Államokban. 1931-től figyelme a színház felé fordult, s egy vándor színtársulat igazgatója lett. Jelentős drámai trilógiája: Vérnász, Yerma, Bernarda Alba háza. Egy fiatal torreádor emlékére írta a Torreádorsiratót. Összes művei 1967-ben jelentek meg magyarul. Falangista gyilkosok a spanyol polgárháború első napjaiban meggyilkolták. Képzelet, ihlet, menekülés című művében a következőképpen írt a költészetről: `... az ihlet a legteljesebb alázatban fogant hit állapota. A költészetben feltétlen hitre van szükség. ... A hit igen gyakran megtámadja az értelmet és a dolgok természetes rendjét. Gyerekszemmel kell nézni, és a holdat kell kérni, és hinni abban, hogy a kezünkbe adhatják ... Mindent inkább, mint nyugton állni egy ablakban és mindig ugyanazt a tájat nézni. A költő számára az ellentmondás a fény.`