A pápai református kollégiumban, majd teológián végezte tanulmányait. Pályafutását tanárként kezdte, majd 1867-ben Eötvös József felkérésére a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba került. Részt vett az 1868. évi népoktatási törvény előkészítésében, a tanítóképzők megszervezésében. Svájci tanulmányútjának köszönhetően Balatonfüreden, apja házában árva gyerekek számára szeretetotthont hozott létre. 1872-ben országgyűlési képviselővé választották. Feldolgozta a magyar közoktatás XVIII. századi történetét, aktívan részt vett több pedagógiai szervezet munkájában is. Behatóan foglalkozott a gazdasági népoktatás és a tanfelügyelet kérdéseivel, sokat tett a népiskolai tanítók nyugdíjazásának bevezetése érdekében. Szerkesztője volt az első - csonkán maradt - pedagógiai lexikonnak. Az ausztriai Gleichenbergben érte a halál.