Gyermek- és ifjúkorának alapélménye az árvaság, a szegénység, a kisemmizettség. Tiszadobon nevelkedett állami gondozottként. A szegedi egyetem magyar-olasz szakos hallgatója volt, de tanulmányait 1958-ban abbahagyta. Ezután segédmunkás, tanító, Nyíregyházán újságíró, 1964-től a nagykállói könyvtár alkalmazottja, később haláláig igazgatója volt. Indulása, élményanyaga a Hetek költői csoportosuláshoz kötötte. Vezérmotívuma a hűség, közösség, felelősség. Előbb a helyét kereső ember szorongása, majd a közösségi eszmények és a valóság ellentéte jutott kifejeződésre verseiben. István királyról írt drámáját (Segítsd a királyt), valamint Bethlen című történelmi darabját a nyíregyházi színház adta elő. 1989. szeptember 13-én halt meg Debrecenben. 1993-ban díjat alapítottak emlékére.