Puritán nemesi családból származott, tanulmányait Cambridge-ben végezte. Jóllehet egy korai versében még Cromwellt dicsőítette, később következetesen királypárti lett, következésképp egyre nagyobb elismerésben részesült. 1662-ben a Royal Society tagja, 1668-ban koszorús költő, majd 1670-ben udvari történetíró lett. II. Jakab trónra lépésekor, 1685-ben katolikus hitre tért át, ami miatt az 1688-as dinasztiaváltást követően elvesztette minden hivatalát. Addigra azonban már a kor első számú tekintélye volt, és anyagilag szerencsés házasságának, valamint termékeny írói tevékenységének köszönhetően élete utolsó éveiben sem kellett nélkülöznie. Irodalmi munkássága kiválóan tükrözi a kor sajátos jegyeit: a klasszicizmus fő képviselőjeként a nevéhez kapcsolható a patetikus hangú, hősi színmű megteremtése. Klasszicista esztétikai nézeteit kritikai tanulmányokban fejtette ki. Noha az eredetiséget fontosabbnak tartotta a merev szabályoknál, jelentősége elsősorban az, hogy az ő nevéhez fűződik a pallérozott angol versnyelv megteremtése. Jelentősek továbbá az antik költők, köztük Vergilius műveiből készített szabadfordításai. Londonban hunyt el 1700. május 1-jén.