Az új magyar prózaíró nemzedék jellegzetes képviselője Porcsalmáson született 1942. augusztus 10-én. Nevelőszülőknél nőtt fel. 1962-ben érettségizett az Eötvös József Gimnáziumban levelező tagozaton. Volt kabinos, szentképügynök, kazánfűtő, szénhordó. 1976-tól szabadfoglalkozású író. Első, jelentős visszhangot keltő írása Az elkülönítő című szociográfiai esszé az elmebetegek és alkoholisták szociális ellátásáról tudósít. 1975-ben jelent meg tizennégy év írásaiból válogatott első kötete A fűtő címmel, második elbeszéléskötete 1977-ben M címmel. 1979-ben Londonba utazott, ez volt egyetlen külföldi utazása. 1980-ban Füst Milán-díjat és Aszu-díjat kapott. Írásai többségének tárgya a mindennapi élet elviselhetetlensége hősei beilleszkedési gondokkal, küldetéstudattal társuló cselekvésképtelenséggel, alkoholizmussal küzdenek. A valóságfeltáró irodalomhoz tartozó művei kordokumentumoknak számítanak a magyar irodalomban. Legismertebb írása A halál kilovagolt Perzsiából című regénye, megrendítő, a klinikai leletek pontosságával megrajzolt dokumentuma saját széthulló személyiségének is.