Francois de Salignac de la Mothe Fénelon Perigordban látta meg a napvilágot. 1675-ben szentelték pappá, később a megtért lányok iskolájának igazgatója lett. Nekik írta Három párbeszéd az ékesszólásról című művét is. A leányok neveléséről című munkájával arról tett tanúbizonyságot, hogy ő a század egyik legműveltebb embere és legkiválóbb stilisztája. 1689-ben XIV. Lajos a burgundi herceg nevelőjének nevezte ki, ez azonban nem zavarta őt abban, hogy éles kritikával illesse a királyt és az abszolutizmust, mint ahogy Cambrai érseksége sem gátolta abban, hogy rokonszenvezzen a kvietizmusnak nevezett misztikus tanokkal. Mindezekért végül belső száműzetésbe kellett vonulnia. Fő műve a Télemakhosz kalandjai, amelyben haladó pedagógiai elveket adott közre. Munkássága igen nagy hatással volt a XVIII. századi politikai gondolkodásra, személyes varázsával pedig ugyanilyen mértékben hatott kortársaira. Magyarországon is népszerű műveit az 1700-as évek elejétől a sárospataki könyvtárban lehetett lapozgatni, s például II. Rákóczi Ferenc kedvelt olvasmányai közé tartoztak. 1715. január 7-én halt meg Cambraiben.