Losoncon született 1889. november 18-án. A pápai református teológiai főiskola elvégzése után rövid ideig Belfastban tanult, majd Szennán, később Tahitótfalun lelkészkedett. 1917-ben kezdett el politizálni, amikor belépett a Nagyatádi Szabó István vezette Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapártba, s annak szervezője lett. 1930 októberében Nagy Ferenccel együtt részt vett a Kisgazdapárt megalakításában, amelynek ügyvezető alelnöki teendőit is ellátta. 1936-ban országgyűlési képviselővé választották, és az ország német megszállásáig részt vett a parlament munkájában. Tagja volt a Történelmi Emlékbizottságnak, és 1943-ban egyik kezdeményezője volt a Szociáldemokrata Párttal megkötött egyezségnek. Társszerzőként jegyezte azt a memorandumot, amelyet a Magyar Front nevében nyújtottak át Horthy Miklós kormányzónak, a háborúból való kilépést szorgalmazva. 1945 után azonnal bekapcsolódott a politikai életbe, irányította a Kisgazdapárt újjászervezését, tagja volt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, majd 1945. augusztus 20-án a Kisgazdapárt elnökévé választották. Az 1945-ös, abszolút kisgazdapárti többséget hozott választások után ő alakított kormányt. 1946. február 4-én lett köztársasági elnök, de egy koncepciós perrel kapcsolatban lemondatták, majd 1948-1956 között házi őrizetben tartották. 1956-ban, a forradalom idején a Nagy Imre-kormány államminisztere lett, ami miatt 1957 nyarán letartóztatták. Hat évi börtönre ítélték, de 1959 áprilisában idős korára és rossz egészségi állapotára való tekintettel - amnesztia nélkül - szabadlábra helyezték. Budapesten érte a halál