A mai Macedónia területe 1913-ban került Szerbiához és 1918-ban a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság tagországa lett. Az 1944. augusztus 2-án összehívott antifasiszta gyűlés kikiáltotta a Macedón Köztársaságot. Az elfogadott dokumentum ismét leszögezte, hogy a Macedóniához tartozó bolgár és Égei-tengeri területeket egyesíteni kell a szláv Macedóniával, s így létre kell hozni a nagy-macedón birodalmat, Szaloniki fővárossal. A terület 1945-től a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság (később Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság) tagállama volt. Macedónia 1991. szeptember 8-án népszavazáson nyilvánította ki függetlenségét, s a hat jugoszláv tagköztársaság közül - Szlovénia és Horvátország után - harmadikként önállósult. A nemzetközi elismerés azonban váratott magára, mert Görögország Macedónia területi követelésétől tartva megakadályozta az új állam felvételét az ENSZ-be. 15 hónapig tartó tárgyalássorozat után, 1993. április 8-án az ország Macedónia volt Jugoszláv Köztársaság néven lett az ENSZ 181. tagállama. 2001 elején albán lázadás robbant ki, a konfliktust 2001 augusztusában nemzetközi segédlettel megkötött megállapodás zárta le, amelynek értelmében a kisebbségek jogait bővítő passzusok kerültek az alkotmányba.