Protestáns főnemesi utazásáról hazatérve, II. József türelmi rendelete után a fiumei kormányzóság tanácsosa, majd a budai helytartótanács tagja lett. Később szembe került az udvarral. 1790-91-ben vezető szerepe volt a nemesi-nemzeti mozgalomban, amelynek felvilágosult, reformista szárnyát képviselte. 1791-ben az országgyűlés által kiküldött kereskedelmi bizottság tagjaként megírta az osztrák vámrendszer kritikai elemzéseit, rámutatott Magyarország alárendelt helyzetére és a belső vám eltörlését javasolta. 1802-től Bács-Bodrog Vármegye főispánja, 1815-ben pedig Ausztria párizsi megbízottja volt. A göttingeni egyetemen végzett, több nyelven beszélő báró, nemcsak politikusként tűnt ki, hanem a tudományos, a művészeti és az irodalmi életben is nagy jártasságot mutatott. Nemzetközi hírnevét és a külföldi tudományos élet kiemelkedő képviselőivel fennálló jó kapcsolatait bizonyította, hogy a legnagyobb tekintélyű tudós társaság, a londoni Royal Society, 1780. június 8-án felvette tagjai sorába. Ő volt az első magyar, aki ebben a kitüntetésben részesült. Pesten halt meg 1823. május 11-én.