A vingai születésű katonatiszt az 1848-as szabadságharc alatt - alezredesi rangban - ideiglenes hadügyész volt az aradi nemzetőrparancsnok oldalán. Tevékenysége miatt később halálra ítélték, majd az ítéletet 10 évi várfogságra változtatták. 1859-ben Itáliába ment, s Garibaldi szabadságharcosai közé állt. Részt vett a harcokban, s Garibaldi ezredessé nevezte ki. Mindvégig kitartott elvei - a nemzetköziség elveire épülő, republikánus és demokratikus tartalmú politikai irányzat - mellett. A kiegyezés után hazatérhetett volna, de ő - Kossuth-hoz hasonlóan - az örök emigrációt választotta. Pistoiában hunyt el 1889. augusztus 29-én.