A modern szatirikus vígjáték legnagyobb mestere elszegényedett nemesi családból származott. Középiskolai tanulmányainak befejezése után egy ingatlanügynökségnél dolgozott, majd 1876-ban Londonba költözött, ahol édesanyja keresett énektanárnő volt. Az ezt követő tíz évben anyja tartotta el, ő pedig tanult, és olvasott a British Museum könyvtárában. Egyetemre sohasem járt. Élénken érdeklődött a társadalmi problémák iránt, rendszeresen eljárt a századvég utolsó évtizedeiben alakuló szocialista társaságok vitaüléseire, ahol hamarosan kitűnt sziporkázóan szellemes riposztjaival. Ekkor már készült az írói pályára is. Az 1879-83 között megjelent regényei nem arattak sikert, az angol olvasóközönség először mint kritikust ismerte meg. 1885-1895-ig volt a Pall Mall Gazette majd a Star munkatársa, a World zenekritikusa, illetve színikritikákat írt a Saturday Review számára. Első drámái az 1890-es évek elején születtek. 1898-ban nősült meg, és felesége jelentős vagyona lehetővé tette számára, hogy csak az írásnak éljen. Az 1910-es években már elismert és sikeres drámaíró, a díjakat és kitüntetéseket azonban sorra visszautasította, a lordi címet csakúgy, mint a Becsületrendet. Az 1925.évi Nobel-díjat is vonakodva vette át, kikötve, hogy a vele járó pénzösszeg az Angol-Svéd Irodalmi Alap rendelkezésére álljon. A kitüntetést 1926-ban kapta meg `irodalmi munkásságáért, amelyet idealizmus és humanizmus jellemez, valamint sajátos költői szépséggel párosuló erőteljes szatírájáért`. Shaw mindvégig egy új világ megteremtéséért, a civilizáció megújhodásáért hadakozott. A polgári rendet merészen leleplező darabjaiból hazájában nem egyet betiltottak (A szerelem ára, Warrenné mestersége). 1894-ben mutatták be a Candidát, majd következtek a gyors egymásutánban bemutatott, nagy sikerű vígjátékok (Tanner John házassága, Sosem lehet tudni, Ember és felsőbbrendű ember, Pygmalion). Jelentősebb drámáiban - Megtört szívek háza, Szent Johanna, Caesar és Cleopatra - tudatosan a 20. század fogalmaival magyarázta a történelmi tendenciákat. Számára szószék volt a színpad, minden formai és stilisztikai eszközt annak rendelt alá, hogy egy meghatározott társadalmi, filozófiai eszmét kifejezzen. Ayot St. Lawrence-ben hunyt el 1950. november 2-án.