IV. Béla király és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő legidősebb gyermeke 1224-ben született, nagynénje Magyarországi Szt. Erzsébet volt. Férje a lengyel Boleszláv, krakkói és szandomiri herceg, 1279-ben halt meg. Kinga a Stary Sacz-i (ószandeci) klarisszák kolostorába lépett. 1284-ben a kolostor főnöknőjévé választották. Itt hunyt el. 1690-ben VIII. Sándor pápa avatta boldoggá, öt év múltán XII. Ince tette meg Lengyelország egyik védőszentjévé. A wieliczkai sóbányában kápolnát szenteltek a tiszteletére. (A legenda szerint a Máramaroson elvesztett gyűrűje ebben a sóbányában került napvilágra.) II. János Pál pápa 1999. június 16-án Ószandecen szentté avatta.