A Dráva és a Száva közén letelepült horvát törzsek előbb frank, majd bizánci hatás alá kerültek. A megszilárdult horvát fejedelemség a 10. században a pápától kapott koronával királyság lett. 1102-ben a horvát nemesség a magyar királyt horvát uralkodónak ismerte el, ezzel a két ország története több mint 800 évre összefonódott. A perszonálunió ideje alatt Horvátország a magyar királyságon belül különleges helyzetet élvezett. Az együttélésben a reformkorig nagyobb zökkenők nem mutatkoztak, de 1848-ban a horvátok (a Habsburg uralkodóház eszközeként) a forradalom ellen fordultak. 1868-ban, az osztrák-magyar kiegyezés utáni évben kötötték meg a horvát-magyar kiegyezést, amely helyreállította a két ország közjogi kapcsolatait. Az Osztrák-Magyar Monarchia által elvesztett I. világháború után, 1918-ban megalakult a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (1929-től Jugoszlávia). 1945. november 29-én kikiáltották a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot, Horvátország - a hozzá csatolt Dalmáciával együtt - a hat tagállam egyike lett. Az időnként fellángoló szerb-horvát ellentéteket Joszip Broz Tito államfőnek sikerült háttérbe szorítania, de halála után, az 1980-as évek második felében ismét kiéleződtek. 1990 májusában tartották a II. világháború utáni első szabad választásokat, majd május 25-én összeült Horvátország parlamentje, a szábor. 1991. június 25-én a Horvát Köztársaság - a megelőző népszavazás eredményével összhangban - egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét, amelynek megvalósítását a szétesőben levő Jugoszlávia néphadserege háborúval próbálta megakadályozni. Az ország függetlenségét 1992. január 15-én ismerték el nemzetközileg. A horvát parlament, a szábor 2001. novemberi határozata alapján ez lett a Horvát Államiság Napja.