Aradon született 1886. január 1-jén. 1907-ben az Eötvös Kollégium tagjaként a budapesti egyetemen bölcsészdoktori, 1908-ban magyar-latin-görög szakos tanári oklevelet szerzett, majd gimnáziumi tanár lett, s részt vett a tanároknak a közoktatás megreformálását célzó mozgalmában. A Nyugatnak indulásától kezdve a munkatársa, irodalmi szerkesztője az Új Magyar Szemle és az Auróra című folyóiratoknak. Ady Endre barátja és lelkes propagátora volt. 1923-tól - a romániai magyarság kulturális életének jelentős személyiségeként - Kolozsvárott szerkesztette az Ellenzéket, majd az Erdélyi Helikont. Legjelentősebb munkája a halála évében megjelent Fekete kolostor című regénye, amelyben az I. világhábroú idején, francia internálótáborokban átélt megpróbáltatásait, a táborok életét és a különböző nemzetiségű foglyok viselkedését írta meg.