A magyar statisztika úttörője Pesten született 1844. április 20-án. Nem járt egyetemre, kiterjedt ismereteit főleg önműveléssel szerezte. Újságíróként kezdte pályafutását. Néhány évig a Pesti Napló és a Reform munkatársa volt, majd végleg eljegyezte magát a statisztika tudományával. 1870-ben lett a Fővárosi Statisztikai Hivatal igazgatója, amelyet három évtizedes munkával magas színvonalú intézménnyé fejlesztett. Főként a halandósági, a lakásügyi kérdések statisztikai feldolgozásával foglalkozott. Az ő javaslatára állították fel 1886-ban a Fővárosi Járványkórházat is. Tudományos munkásságát mind idehaza, mind pedig külföldön elismerték. A Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező tagjává, majd rendes tagjává választotta. Művei közül kiemelkednek: A nagyvárosok halálozási statisztikájának tervezete, Az emberi élettartam és halandóság kiszámításáról, A szegénység és halálozási okok, Demológiai tanulmányok. Ő foglalkozott egyébként először a budapesti lakáskérdéssel is. Index-számítási elmélete nemzetközi elismerést szerzett. Külföldi megbecsültségét nemzetközi kitüntetések, hazai elismertségét pedig az a ritka megtiszteltetés jellemezte, hogy a király a millennium évében `szántói` előnévvel, nemesi rangra emelte.