Temesváron született 1906. szeptember 7-én. A prágai német egyetem filozófiai karán tanult. Publicisztikai munkásságát az ellenzéki Prágai Magyar Hírlapban kezdte. Újságíróként a szlovákiai magyar baloldali mozgalmak egyik vezetője volt, jelentős szerepet töltött be a csehszlovákiai magyar fiatalok Sarló-mozgalmában. 1935-ben kiutasították Szlovákiából; visszatért Erdélybe, ahol részt vett a kommunisták által vezetett romániai Magyar Dolgozók Szövetségének munkájában. Egyik kezdeményezője volt a Márciusi Front példájára szervezett marosvásárhelyi írótalálkozóknak. 1940-44-ben a népi írók mozgalmában és az antifasiszta függetlenségi mozgalomban tevékenykedett. 1941-44-ben a Kelet Népe kolozsvári szerkesztője, 1944-48-ban a kolozsvári Világosság főszerkesztője. A II. világháború után egyik vezetője lett a romániai magyar irodalmi, társadalmi és politikai életnek. A Magyar Népi Szövetség alelnöke, 1948-ban a Bolyai Tudományegyetem tanára, 1949-ben rektora volt. 1949-ben törvénysértő módon bebörtönözték, 1956-ban rehabilitálták. Az 1956-tól újra megindult Korunk című folyóirat főszerkesztője, a kolozsvári egyetem tanára, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon főszerkesztője volt. Kolozsvárott érte a halál.