Csíkszentgyörgyön született 1817. szeptember 21-én. 1848-ban előbb százados, majd a székely felkelő had táborkari főnöke. Később őrnaggyá, 1849-ben ezredessé léptették elő, és az I. székely határőr gyalogezred parancsnokává nevezték ki. A szabadságharc utolsó napjaiban tábornok lett, majd a szabadságharc bukása után emigrációba kényszerült, 1852-ben távollétében halálra ítélték. Hamburgban és Londonban tevékenykedett, részt vett a magyarországi politikai szervezkedések és felkelések előkészítésében. 1860-tól az olaszországi magyar légió tagja volt. Muterinában érte a halál.