Izland óészak-germán neve `jégországot` jelent. A sziget első telepesei a VIII. század végén ír szerzetesek voltak, majd 860 körül Széphajú Harald viking király központosítási törekvései elől menekülő norvégok népesítették be. Ők tanyákon, majd faluközösségekben, ún. thingekben éltek. A IX. század végén alapították Reykjavíkot, 930-ban pedig létrejött a világ első parlamentje, az Althing. A szigetet 1262-ben meghódították a norvégok, majd 1380-tól dán fennhatóság alá került. 1800-ban a dánok megszüntették az Althingot, amely csak 1845-ben kezdhette meg újra működését. Izland 1918. december 1-jén lett önálló állam, de Dániához továbbra is perszonálunió fűzte. A kötöttséget az ország 1943. december 23-án felmondta, s az 1944. június 17-i népszavazás után Izland polgári köztársaság lett. Izland 1949-ben a NATO egyik alapító tagállama volt, de máig nem rendelkezik önálló hadsereggel. 1985-ben az ország parlamentje kitiltotta a szigetről az atomfegyvereket.