Nagykikindán született 1892. július 3-án. 1914-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett a budapesti tudományegyetemen, majd az I. világháborúban harcolt. 1919-től a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárának tisztviselője, majd az Országos Levéltár allevéltárnoka, 1922-től az Esterházy-család főlevéltárosa volt, s tanított a budapesti tudományegyetemen. Munkáiban főleg az összehasonlító írástörténet problémáival, a technikai fejlődés és a társadalom összefüggéseivel, a szociológia és a történettudomány kapcsolatával, valamint a magyar politikatörténet egyes kérdéseivel foglalkozott. Egy sajátos történelemszemlélet alapjait rakta le, amely a szociológia és a történelem szintézisét tűzte ki célul. A Széchenyi-díjat posztumusz kapta 1990-ben.