Az akció széles társadalmi visszhangot váltott ki. Mivel az állítólagos merénylő a katolikus ifjúsági mozgalom, a cserkészszövetség tagja volt, Szviridov altábornagy, a SZEB elnöke a magyar kormánynak átadott jegyzékében megállapította, hogy `... mindenféle földalatti fasiszta szervezkedés, amely propagandával és terrorcselekmények elkövetésével foglalkozik, működése számára legális formát talál a Független Kisgazdapártban...` A SZEB elnöke név szerint megvádolt tucatnyi kisgazda képviselőt és vezető tisztségviselőt azzal, hogy `szovjetellenes, fasisztabarát` propagandát folytat, illetve `az állami apparátusban magas pozíciót foglal el, munkájában ugyancsak nyíltan vagy leplezetten támogatja a fasiszta elemeket`. Rajk ennek hatására tiltotta be a civil és vallásos, ifjúsági és más egyesületek zömét, csapást mérve a demokratikus politizálás bázisaként szolgáló civil szférára.
Magyarországon a korábbi politikai rendszerben elnyomott és üldözött szervezetek és egyének a Vörös Hadsereget felszabadítóként üdvözölték. Nem látták még ők sem, hogy ennek milyen hosszú megszállás lesz a folytatása. Ugyanakkor a társadalom többsége Magyarország katonai ellenségét látta a Vörös Hadseregben - ebben szerepe volt a szovjet katonák háború alatti erőszakoskodásainak, rablásainak, gyilkosságainak -, és részben a szovjetellenes kampányok eredményeként is a Vörös Hadsereget kezdettől ellenszenvvel és továbbra is ellenségként kezelte.