Az önálló magyar államiság kialakításának nemcsak az egyes minisztériumok és kormányzati szervek felállítása volt fontos része, hanem a fenntartásukhoz és a gazdaság folyamatos működéséhez szükséges pénz biztosítása is.
Bankjegyekkel Magyarországot, miként az egész Osztrák-Magyar Monarchiát, az Osztrák Nemzeti Bank látta el, de pénzverési joga külön-külön is volt Ausztriának és Magyarországnak. Az 1868:VII. tc. szerint arany- s főként ezüstpénzeket vertek a körmöcbányai és gyulafehérvári pénzverdékben. A törvény pontosan meghatározta a forintosok, 10 és 20 krajcárosok nemesfémtartalmát, méretét, feliratozását; ezek mellett réz egy- és négykrajcárosokat is kibocsátottak. A pénzkibocsátás az osztrák kormánnyal egyeztetve történt, ami biztosította azt, hogy a magyar vereteket az Osztrák-Magyar Monarchiában mindenütt éppen úgy elfogadják, mint az osztrákot Magyarországon, noha képlapjuk s a felirat nem volt azonos.