Az uralkodói rendelet a kereskedelmi minisztérium hatáskörébe utalta a Tisza-szabályozást. A központi irányítással végrehajtott - koncepciójában máig vitatott - munkálatokat az 1860-as évekre elvégezték. A Tisza útját 112 átvágással, 486 km-rel rövidítették meg. Így hatalmas területeket vontak be szántóföldi termelésbe, és ugyanakkor megszűnt a települések árvízveszélye is. A kiegyezés utáni tiszai kormánybiztosságot hívtak létre, amely 1875-ig működött, és befejezte a munkálatok nehezét.