Az 1840-es években a Pesti Hírlap köré csoportosuló centralisták, köztük Eötvös József, a polgári állam megteremtését az értelmiségi polgárság kialakulásához kötötték. Számukra az 1848-as forradalom riasztó jelnek bizonyult. Bár Eötvös kultuszminiszterként részt vett a Battyhyány-kormány munkájában, nézetei egyre inkább Széchenyihez közelítettek. Lamberg megölése után családjával Bajorországba menekült. A szabadságharccal már nem tudott azonosulni, mivel nézetei szerint a cári Oroszország terjeszkedésével szemben csak a Habsburg-monarchia nyújthat Magyarországnak védelmet. Az önkényuralom időszakára esett egyik legjelentősebb művének, `A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra` címűnek megjelenése. Ebben elméleti útmutatást kívánt adni a birodalom polgári-liberális berendezkedéshez. A polgári állam legfőbb feladataként a szabad egyéniségek kifejlődésének segítését és védelmét állította. Az intézmények - köztük az elavultnak vélt megyék és önkormányzatok - feladatának is ezen egyéni szabadság védelmét tekintette az államhatalomi elnyomással szemben. Solferino után ismét bekapcsolódott a közéletbe, részt vett a kiegyezés előkészítésében, majd vallás, és közoktatásügyi miniszter lett.