Az októberi diploma alapján határozza el januárban a bécsi kormány a magyar országgyűlés összehívását, amelynek feladata Ausztria és Magyarország viszonyának rendezése. A diplomában azonban elutasította, csak míg a Határozati Párt (Teleki László, majd annak öngyilkossága után Tisza Kálmán vezetésével) tárgyalni sem kívánt az uralkodóval, s ezért álláspontját határozatba foglalta volna, a mérsékeltebb Felirati Párt (Deák Ferenc vezetésével) fenn akarta tartani a szokásos érintkezési formát és illő feliratban kifejteni ragaszkodását a 48-as törvényekhez. Hiába jutott többségre Deák felfogása, Bécsben már azt sem gondolták komolyan, amit a diploma ajánlott.
A diploma kedvezőtlen fogadtatását látva, kemény politikai irányzat jutott uralomra. Schmerling lett az államminiszter, aki bizonyos alkotmányos reformokkal gondolta az általános politikai válságot megoldani, de anélkül, hogy Magyarország különleges helyzetének teret engedett volna. A bécsi politika megmerevedése csak még indokoltabbá tette az országgyűlés ragaszkodását 48-hoz, amit ismét csak Deák fogalmazott meg: "Az ország alkotmányos szabadsága nem olyan sajátunk, melyről szabadon rendelkezhetnénk, hitünkre bízta a nemzet annak hű megőrzését, s mi felelősek vagyunk a haza s önlelkiismeretünk előtt. Bármi történjék, ragaszkodunk a nemzet jogaihoz - mondotta Deák -, mert amit erő és hatalom elvész, azt idő és kedvező szerencse visszahozhatják; de miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges." Az országgyűlés ebben egyhangúlag támogatta.